La perta de la fleur feminine

Festőnő vagyok és a nőművészek újabb generációjába sorolom magam. Radikális döntésnek érzem férjem nevének (Fajgerné) használatát, a hozzá való tartozásomnak ilyen módon való kifejezését az ezt nem használó kortárs nőművészek között. A házasságot és a felelősség vállalását fontosnak tartom annak ellenére, hogy korosztályomban úgy tűnik, mintha ez hiányozna. Ezért ezt tettem identitásom és művészetem részévé

Örök boldogságban

A festészet allegóriájaként

A festőnők számára azért volt jelentős az önarckép, hogy megmutassák professzionalizmusukat, és megfeleljenek a társadalom nőkkel szemben támasztott elvárásainak, melyekre más módokon válaszolnak, mint a férfiak. Ennek a tradíciónak szeretnék tisztelegni, ezért magamat ábrázolom, amint identitásomat meglelve készen állok a művészet és a művészettörténet részévé válni.

Az 1630-as években Artemisia Gentileschi megfestette magát a festészet megtestesítőjeként, saját személyét helyezve az allegória középpontjába. Így olyan önarcképtípust alkotott meg, amely kizárólag a nők számára volt és van fenntartva.